Most ez hiszti, vagy fáradtság? Én csináltam valamit rosszul? Vagy csak nincs elég türelmem? Vagy egyszerűen megesz engem ez a gyerek reggelire, mert pontosan tudja mik a gyengéim?
Valahol mind igaz lehet, ám egy dolog egészen biztos. Mikor tud a gyerek kisiklani az ujjaink közt? Ha látja a gyengeségünket, vagyis, fel tud minket idegesíteni, ezzel elbizonytalanít, és nem tudunk következetesek maradni. Sőt, az ő nyűgössége, feszültsége átragad ránk, idegesek, ingerültek leszünk, ami sosem vezet jó megoldáshoz, ilyen idegállapotban nem tudunk reálisan, a helyzethez alkalmazkodva gondolkodni, helyesen dönteni.
De miért lesz a gyerek nyűgös? Na, ez az. Ehhez kell odafigyelnünk a gyermekünkre, ismerni, már előre számítani bizonyos helyzetekben a következményekre. Vagyis, például, ha nem tartjuk be a napirendjét, elfárad az ő megszokott idejében, de mi ezt nem vesszük tudomásul, és még visszük valahova, bizony nyűgös lesz, és előbb-utóbb hisztis. Ha néha megengedünk neki dolgokat, amiket aztán néha nem, akkor bizony előfordul, hogy az egyik tiltás alkalmával hisztivel reagál, hiszen már korábban megtehette, mondjuk, hogy nem az asztalnál eszi meg az uzsonnáját, hanem leül a szőnyegre a TV elé.
Mindig fog próbálkozni, hiszen ez a lényeg, ő ilyenkor feltérképezi a határait. De, hogy elkerüljük, legalábbis minimálisra szorítsuk a hiszti lehetőségét, legalább azokat, a nem tőle, nem az akaratától függő tényezőket zárjuk ki, mint az ő fáradtsága, vagy a mi következetlen engedés-nem engedésünk.
Kommentek