Megdöbbentett a hír, egy volt iskolatársamról megtudtam, hogy rákos, és ami még rosszabb, egy váratlan találkozásunkkor hirtelenjében nem is tudtam mit mondani neki. Nagyon szerettem volna tudni, hogy mi történt, mi okozhatta, mi várható, hogyan gyógyítják, gyógyítható-e egyáltalán, hogyan viseli, de nem mertem megkérdezni. Fogalmam sem volt, hogy tud-e róla beszélni, egyáltalán akar-e, vagy ha kiderül, hogy én is tudok róla, akkor talán azt hiszi, hogy csak szánakozom, szóval nem hoztam szóba.
Több hónap is eltelt, mire újból összefutottunk, de akkor már elszántabb voltam, főleg, mert látványos változáson ment át, hiszen nem volt haja, csak egy kendő a fején. Meglepően könnyedén beszélt a betegségéről, a kezelésekről, és arról, hogyan élte, éli meg. Azt kérdeztem tőle, gondolkodott-e azon, vajon mi vezetett oda, hogy kialakult nála a betegsége?
Csodálom az erejét, mindazt, amit végigcsinál, de azt hiszem a leginkább azt, hogy azóta teljesen megváltoztatta az életét. Tudtam, hogy elég gyors karriert futott be, már fiatalon vezető lett. Elmondta, mennyire meg akart felelni a munkahelyi elvárásoknak, bár most, hogy visszagondol, lehet, hogy nem is a főnökei, hanem a saját maga állította elvárásoknak. Nagyon sokat dolgozott, napi 10-14 órákat, így érthető, hogy nem sok ideje maradt a magánéletére, meg is romlott a kapcsolata a párjával. Akkor persze nem így értékelte, azt hitte, hogy egyszerűen szerencsétlen, hogy éppen egy olyan férfit fogott ki, aki képtelen bármiféle kompromisszumra, és ha mégis engedékeny hangulatban van, akkor a számlát biztosan benyújtja később. Fel sem merült benne, hogy a kapcsolatukban talán ő is lehetne rugalmasabb, talán neki is több időt, energiát kellene fordítania a párjára.
Igen, talán önző volt, csak a saját jövője, karrierje motiválta, fogalma sem volt, mire vágyik a párja, mi lett volna, amivel örömöt szerezhetne neki, de ami még rosszabb, nem is kereste ezeket. Elmaradoztak az ünnepek, a családdal, barátokkal közösen eltöltött esték. Kizárólag a kollégákkal tudott kikapcsolódni, hiszen ők voltak kéznél, őket szokta meg, velük töltötte élete nagy részét.
Kommentek