glinda

Fussunk, de hol?! – azúrkék tó , árnyat adó fűzfák, flegma vadkacsák

Kissé döcögve, de tavaly végre elkészült a Budakalász melletti, Omszki tó körül épített futópálya. Már a táj is gyönyörű, egy napot úgy kezdeni, vagy befejezni, hogy a csodás tó körüli rekortán pályán futunk, nemcsak felemelő, de szerintem kimondottan gyógyító hatású, a rohanó világunkban felhalmozott pszichés problémáinktól könnyedén megszabadít. Ehhez az itt élő vadkacsa népesség is hozzájárul a maguk szépségével, esetlenségével, szelídségével, bájával. 

A futópálya elkészülte után, a gyaloglókra, sétálókra gondolva, egy tárköves sétányt is építettek, szintén a tó körül, némileg rendezve, de amennyire lehetett meghagyva a táj eredetiségét. A pálya körül napelemes kandeláberek nyújtanak sötétedés után némi világosságot, ezzel biztonságosabbá téve a környéket. Mivel már hosszú évek óta járok oda, határozottan mondhatom, hogy nagyságrenddel nőtt a futók, sétálók száma, sőt a tornapálya elkészültével kibővült a lehetőségek tára, futás előtt, után, esetleg helyett erősíteni is lehet már. Sajnos a pálya hosszát nem tüntettek fel sehol a környező táblákon, de talán Budakalász honlapján, valahol láttam, hogy kb. 1,7 km.  

                                                                   

Jómagam inkább az intenzív mozgásokat kedvelem, mint az aerobikot, a fallabdát, az úszást, az evezést, vagy a futást. A futásban az a jó, hogy egyedül is lehet csinálni, nem kell közben beszélgetni, magam lehetek a gondolataimmal, amivel nagyszerűen kikapcsol, feltölt, alkalmazkodnom sem kell senkihez, csak a saját időbeosztásomhoz, meg esetleg az időjáráshoz. Talán a cipő az, amit tényleg fontos jól megválasztani, de aztán, hogy milyen ruhában futok, az már édes mindegy, a lényeg, hogy komfortosan érezzem magam.

 

A legtöbb embernek az is mindegy, milyen talajon fut, vagyis betonon, aszfalton, füvön vagy futópályán. Sajnos nekem nem mindegy, ha keményen, vagyis betonon vagy aszfalton futok, akkor megfájdul a térdem, de ha füvön vagy futópályán, akkor nagyon jólesik, és hiába fáradok el piszkosul, az öröm és elégedettség, hogy megint teljesítettem a kitűzött távot, felülmúlhatatlan.

                                                                         

Mivel évek óta futok ugyanazon a területen, sokszor találkozom új arcokkal, akik közül aztán többen futnak azóta is, de vannak, akiket már nem látok. Lehet, hogy találtak más mozgásformát maguknak, de ha azért nem futnak már, mert rossz élmény volt, és nem kezdtek semmilyen más mozgásba azóta sem, akkor azt javasolnám nekik, hogy adjanak maguknak még egy esélyt, de sokkal tudatosabban és körültekintőbben fogjanak bele.  

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!