Az első lépést mindig nehéz megtenni, főleg, hogy néha hosszúra nyúlik. Sokszor még az elhatározás sincs meg, esetleg valami icipici igény, vagy talán csak egy érzet, hogy kellene, sőt lehet, hogy csak a környezetünk piszkál, hogy na, mi lesz, mikor jössz már… Ezt követi az a felismerés, hogy kellene valamit mozogni, de mit. Ezzel még mindig nem értük el az első lépést, de már abba az irányba tekintünk. Érdemes több időt, energiát, gondolatot rászánni a mozgásforma kiválasztására, hiszen egy jól megválasztott, nekünk megfelelő, tetsző sport akár egy életre szólhat, de mindenképpen megszeretteti velünk a mozgást, ám egy rosszul kiválasztott, kudarcot, kellemetlenséget hozó mozgás inkább elbizonytalanít, sőt, ami még rosszabb, eltántorít, legrosszabb esetben abban erősít meg, hogy nekünk nem való a sport.
Pedig ez csak párosítás kérdése. Mintha azt mondanánk, hogy nekünk nem kell a rizs, mert képtelenség pálcikával megenni. Akkor együk villával vagy kanállal. Ha nem jött be nekünk a futás, akkor még jó lehet a karate, vagy a sárkányevezés. Persze, nem kell mindent kipróbálnunk, előtte szűkíthetjük úgy, hogy végiggondoljuk, miben éreznénk jól magunkat: társaságban, csapatban, vagy inkább egyedül, intenzívebb mozgásban, vagy inkább lassabb, a magunk ütemében végzettben, labdajátékban, vagy küzdősportban, vagy inkább a gyorsaság legyen a mérvadó. Ha ezeket végiggondoltuk, már könnyebb a választás is, és akkor persze még mindig ott vannak a barátok, haverok, akikért érdemes akár olyan sportot is bevállalni, amit nem biztos, hogy elsőre választanánk, de egy jó társaságért megéri.
Kommentek