glinda

Nos, ha így tesszük föl a kérdést, akkor a válasz egyszerű, az írás tudománya, legalábbis annak egyik ága. Ám, ha azt kérdezzük, mire jó a grafológia, akkor már sokkal közelebb hozhatjuk, megfoghatóbbá varázsolhatjuk. A grafológia segítségével komoly lépéseket tehetünk, hogy jobban megismerjük önmagunkat, olyan rejtett vágyainkra, képességeinkre deríthetünk fényt, melyekről nem tudtunk, olyan tulajdonságainkat erősíthetjük… Tovább »

A facebookon ismerem, írok neki, gratulálok, néha még csevegek is, flörtölök, viccelek, teszek egy-egy komolytalanabb megjegyzést a komolytalan mondanivalójához, vagy éppen egy komolyabbat, a komolyabbhoz, megdicsérem a képeit, ő is válaszol, örülünk a törődésnek, a kapcsolatnak. Aztán másnap összefutunk a munkahelyünkön, az utcán, a szupermarketben, vagy az újságosnál, esetleg köszönünk egymásnak, és továbbmegyünk. Mit beszélhetnék… Tovább »

Nagy fogyasztók vagyunk. Mindenből. Habzsoljuk az energiát, ha fázunk, ha melegünk van, ha éhesek, ha piszkosan vagyunk, ha ki akarunk mozdulni otthonról… és amikor közeledik a világvége hangulat. Na, nem a bolygónk, vagy a galaxis halálára gondolok, csak a jókedvünk végére, a minden mindegy hangulatra, a teljes búskomorságra. A világvége nem mindenki számára egyszerre jön… Tovább »

aki szereti kényeztetni önmagát, de közben folyamatosan elégedetlen önmagával aki szereti kényeztetni önmagát, de elégedett is a látvánnyal, az eredménnyel aki szigorú önmagához, de folyamatosan elégedetlen, és mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé aki szigorú önmagához, ám elégedett önmagával, az eredményeivel, kívül-belül Volt egy ismerősöm, aki nagyon sokat panaszkodott, hogy ő milyen… Tovább »

Az első lépést mindig nehéz megtenni, főleg, hogy néha hosszúra nyúlik. Sokszor még az elhatározás sincs meg, esetleg valami icipici igény, vagy talán csak egy érzet, hogy kellene, sőt lehet, hogy csak a környezetünk piszkál, hogy na, mi lesz, mikor jössz már… Ezt követi az a felismerés, hogy kellene valamit mozogni, de mit. Ezzel még… Tovább »

Amikor az Omszki tó körüli futópályán futok, hol az egyik irányba indulok, hol a másikba, attól függően, éppen milyen kedvem van. Mindenképpen találkozom másokkal, mert vagy lehagynak, vagy én hagyok le másokat, vagy szemben futnak velem. A legérdekesebb, amikor szemben futunk egymással, vagyis van némi kontaktus, látjuk a másikat, lehet köszönni, esetleg néhány szót mondani,… Tovább »

Kissé döcögve, de tavaly végre elkészült a Budakalász melletti, Omszki tó körül épített futópálya. Már a táj is gyönyörű, egy napot úgy kezdeni, vagy befejezni, hogy a csodás tó körüli rekortán pályán futunk, nemcsak felemelő, de szerintem kimondottan gyógyító hatású, a rohanó világunkban felhalmozott pszichés problémáinktól könnyedén megszabadít. Ehhez az itt élő vadkacsa népesség is hozzájárul a… Tovább »

Mozgás 50 felett? Miért ne. Még akkor is, ha eddig sosem csináltad. Mindig el lehet kezdeni, mindig meg lehet találni, miért, hogyan, de persze, kifogást is lehet találni, hogy hogyan, miért ne. Ebben sokan jók vagyunk 🙂 Világ életemben mozogtam, ám korábban, ha kihagytam egy rövidebb, vagy esetleg hosszabb időszakot, semmi különös nem történt, még… Tovább »

Csak egy kézírás van előttem, és nincs is más dolgom vele, csak nézni, nézni, mint egy festményt az árverésen, vizsgálni, mint a régész a legújabb leletét, mérni, mint a mérnök a rajzát, megfigyelni, mint a szobrász a modelljét, összehasonlítani, mint tini lányok magukat a tükörben, érdekes, különleges formákat, mozdulatokat felfedezni, mint egy balett-táncos, apró mozaikokat… Tovább »

Kimondhatnánk, de nem tesszük. Csak kertelünk, körülírjuk, hallgatunk, azt mondjuk, hogy értem, értem, amit akarsz, meg sem várva, hátha a másik mondana még valamit, más megközelítésből. Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha valóban azt mondanánk, amit gondolunk, és kimondanánk, amit szeretnénk, és akarnánk meghallani, amit mondanak nekünk. Nem kellene felesleges köröket futni, félreértésektől tartani. Ehelyett… Tovább »