Nem k\u00f6nny\u0171, de senki sem mondta, hogy k\u00f6nny\u0171 lesz. Persze, amikor nagy a szerelem, mindent olyan egyszer\u0171nek, sz\u00e9pnek \u00e9s k\u00f6nny\u0171nek tal\u00e1lunk, \u00e9s ha akkor valaki figyelmeztet, hogy ez nem lesz mindig \u00edgy, ugye tudjuk, megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6dve, \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9z\u00fcnk r\u00e1, hogy mir\u0151l besz\u00e9l. \u00c9s h\u00e1t a kisbaba mosolya, csepered\u00e9se, a k\u00e9s\u0151bbi csetl\u00e9se is minden f\u00e1radts\u00e1got elmulaszt, legal\u00e1bbis egy ideig. Azt\u00e1n az \u00e9vek is sok mindenre k\u00e9pesek, \u00f6sszecsiszolhatnak, alak\u00edthatnak, m\u00edg \u00fagy passzolunk egym\u00e1shoz, mint ahogyan egy k\u00e9nyelmes cip\u0151 illeszkedik a l\u00e1bunkra. \u00c9szre sem vessz\u00fck, hogy rajtunk van, \u00e1m ha levenn\u00e9nk egy r\u00f6g\u00f6s \u00faton, bizony nem tudn\u00e1nk j\u00e1rni n\u00e9lk\u00fcle. A megszok\u00e1s k\u00e9t\u00e9l\u0171, a rutin, az ism\u00e9tl\u0151d\u00e9s t\u00f6k\u00e9letes\u00edt, ugyanaz az arc, ugyanaz a k\u00e9z, ugyanaz az \u00f6lel\u00e9s biztons\u00e1got ad. A biztons\u00e1g fontos, \u00e1m a megszok\u00e1s egy id\u0151 ut\u00e1n ideges\u00edt\u0151v\u00e9 v\u00e1lik, f\u00e1raszt\u00f3, \u00e9s a f\u00e1radts\u00e1gb\u00f3l kimer\u00fcl\u00e9s, az \u00f6r\u00f6mb\u0151l b\u00e1nat, a tervekb\u0151l, sz\u00e9p j\u00f6v\u0151b\u0151l komor, s\u00falyos jelen lesz. Megszokjuk, hogy ott van, n\u00e9ha\u00a0egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r hi\u00e1nyzik is, \u00e1m j\u00f3l tud esni, ha egy ideig nem l\u00e1tjuk. Olyankor nem bosszant a megr\u00f6gz\u00f6tt szok\u00e1saival, nem sz\u00f3l bele semmibe, nem ad tan\u00e1csokat, hogy hogyan kell j\u00f3l csin\u00e1lni, mert azt csak \u0151 tudja, vagyis szabadnak \u00e9rezhetj\u00fck magunkat, azt tehetj\u00fck, amit akarunk, legal\u00e1bb egy r\u00f6vid ideig.<\/p>\r\n
Biztos, hogy csak olyankor tehetj\u00fck ezt, amikor a t\u00e1rsunk nincs mellett\u00fcnk? Vagy csak \u00fagy gondoljuk? Tal\u00e1n, ha tudn\u00e1, hogy mi mit szeretn\u00e9nk, mit gondolunk, hogyan \u00e9rezn\u00e9nk jobban magunkat mellette, mi az, ami zavar, s\u0151t n\u00e9ha m\u00e1r ideges\u00edt, akkor tal\u00e1n \u0151 is m\u00e1shogy viszonyulhatna.\u00a0Minden, amit nem mondunk ki, amit lenyel\u00fcnk, vagy meg sem fogalmazunk, de az \u00e9rz\u00e9s ott van benn\u00fcnk, minden, ami nyomja a sz\u00edv\u00fcnket, marja a gyomrunkat, el\u0151bb-ut\u00f3bb elmozdul valamilyen ir\u00e1nyba: betegs\u00e9get okoz, vagy elt\u00e1vol\u00edt. Rosszabb esetben egyszerre mindkett\u0151t. Egyiket sem k\u00edv\u00e1nhatjuk sem magunknak, sem a t\u00e1rsunknak. Mi a megold\u00e1s? Nagyon egyszer\u0171. Besz\u00e9lgetni! Besz\u00e9lgetni, azaz k\u00e9rdezni, meghallgatni, v\u00e1laszolni, meg\u00e9rteni. Nem megmondani, vagy odamondani, \u00e9s nem csak elmondani, hiszen\u00a0a l\u00e9nyeg nem az, hogy tudjunk a m\u00e1sik nyavaly\u00e1j\u00e1r\u00f3l, hanem, hogy az a nyavalya, az a m\u00e9rgez\u0151 g\u00f3c megsz\u0171nj\u00f6n, \u00e9s ne engedj\u00fck neki\u00a0megt\u00e1madni a testet vagy a lelket. Megsz\u00fcntetni egy\u00fctt tudjuk, sok odafigyel\u00e9ssel, t\u00fcrelemmel, \u00e9s egy kis v\u00e1ltoz\u00e1ssal, v\u00e1ltoztat\u00e1ssal. Meg\u00e9ri.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/glinda.cafeblog.hu\/files\/2017\/07\/hegym.csap_-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}