Mert a napi egymásra figyelés, kedvesség, gesztusok nyújtása, még ha nem is tűnik úgy, bizony energiába kerül, mint ahogy a többi, napi tevékenység, a munka és általában a létünk. Ha nem tudjuk magunkat feltölteni újból és újból energiával, vagyis nincsenek olyan tevékenységeink, olyan pillanatok, napszakaszok, amikor jól érezzük magunkat, amikor kikapcsol az agyunk, vagy egészen másfajta dolgokkal töltődik meg, amikor szívünket, ha csak egy pillanatra is, de átjárja a szeretet, a boldogság, az öröm, a lelkesedés, a siker, vagy épp a bánat egy romantikus film vagy könyv kapcsán, szóval, amikor azt mondanánk legszívesebben, hogy ez a pillanat tartson örökké, nos, éppen azokra nem lesz erőnk, és ezáltal kedvünk, türelmünk, akiknek a leginkább szüksége lenne rá, akiknek leginkább adhatnánk, és akiktől kaphatnánk a szeretet gesztusaiból nyert energiát.
És, ha nem tudunk adni, mert elfogyott, mert kimerültünk, vagy úgy, olyan formán, ahogyan a párunknak szüksége lenne rá, a mérleg nyelve kibillen, és már nem egyformán leszünk a kapcsolatban, az egyikünkben hiányérzet keletkezik, és az nem jó. Nagyon nem.
Kommentek