glinda

Talán elaludtak, csönd van mindenesetre, végtelen csönd. Éva ül a szoba közepén, a szőnyeg azon csöpp területén, ahol nincsenek játékok. Fejét a két kezébe fogja, szemét lehunyja és relaxál. Próbál erőt gyűjteni a második félidőre, ami még nehezebb, mint az első, mert ilyenkor már ő is, a gyerekek is várják haza a férjét, aki csak… Tovább »

Nem könnyű, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Persze, amikor nagy a szerelem, mindent olyan egyszerűnek, szépnek és könnyűnek találunk, és ha akkor valaki figyelmeztet, hogy ez nem lesz mindig így, ugye tudjuk, megrökönyödve, értetlenül nézünk rá, hogy miről beszél. És hát a kisbaba mosolya, cseperedése, a későbbi csetlése is minden fáradtságot elmulaszt, legalábbis… Tovább »

Mindenkinek vannak pillanatai, amikor úgy ítéli meg, lehetne egy kicsivel vékonyabb, vagy éppen húsosabb, formásabb, karcsúbb, magasabb vagy pont, hogy alacsonyabb, mindig lehetne találni valami kifogásolni valót magunkon. A kérdés, hogy kell-e. Miért azt keressük magunkon, ami nincs, miért nem azt értékeljük, ami van. Az ideális alkat olyan viszonylagos. Kinek ideális? Nekünk? A párunknak? Vagy… Tovább »